Ferenc pápa közvetlenségével és katarzisokkal gyógyít és tanít minket
Ferenc pápáról sokat hallottuk már a médiából, milyen szokatlan gesztusokkal szokta meglepni közösségét és a világot. Teljesen más azonban az, amikor ezt ennyire közvetlenül, saját fővárosunkban, a saját szemünk láttára élhetjük át. Azt a reményt szítja fel bennünk emberi és irgalmas lépéseivel, hogy átadott szeretete búcsúzása után is velünk marad és erőt ad hétköznapokban, és olyan példát, amelyet követhetünk.
Egyik katarzisból a másikba ocsódunk, mióta Ferenc pápa leszállt repülőgépével tegnap hazánkban. Már a közlekedése sem mindennapi. A sok "kemény vas", fekete luxusautó között
egy kis fehér Fiattal szállítják a fővárosi helyszínek között.
Amikor pedig Novák Katalinnal találkozott, és a Karmelita kolostorban beszéddel fordult a jelenlévőkhöz és az egész országhoz, a protokollt felmúlva, felállva mondta el beszédét az egyébként kerekesszékben közlekedő Szentatya. Ahogy aztán a Szent István-bazilikában is megragadta az alkalmat a személyes és közvetlen találkozásra, így a tanúságtevőkhöz külön is odasétált egy kézfogásra. Majd kigurult a templom előtti téren az emberek közé.
De Ferenc pápa beszéde is szívet és lelket gyógyító, amelyről a frisshirek.hu-n is beszámoltunk. Túl azon, hogy beszéde közéletileg is értelmezhető bátor keresztény tanúságtétel volt, számos apró, nekünk magyaroknak mégis sokat jelentő gesztust is tett a szövegben:
- többször is megszólalt magyarul,
- magyarul idézte a Himnusz első sorát,
- idézett az egyik legnagyobb magyar költőtől, József Attilától,
- és külön megemlékezett a külhoni magyarokról is.
Török Csaba atya, a közmédián pápalátogatás eseményeit kommentáló egyházi személy kiemelte, hogy fontos jelentőséggel bírnak a pápa azon szavai is, amelyeket az előre megírt beszédeiből kitekintve mond.
Látják, hogy mi áll a szövegben, de Ferenc pápa ott helyben a pillanat hevétől, rendkívüliségétől és a Szentlélek indíttatásától új szavakat fűz gondolataihoz, amelyek ezáltal még személyesebbé teszik üzenetét.
Mindezeket a gesztusokat viszont egy másik, talán a legalázatosabb tette koronázta meg, pedig hol van még látogatásának vége! A Rózsák terei templomban tett látogatásakor egy szendrőládi cigány zenekar játszott keresztény lendületes és szívet melengető dicsőítő zenét. Ferenc pápa kerekesszékével a beszéde után (amelyről a frisshirek.hu-n szintén olvashatnak), feléjük vette az irányt. De nem ő adott a szolgálatot tevőknek áldást, hanem ő kért tőlük.
Ferenc pápa Budapestre jött, és ő kért áldást a szendrőládi romáktól,
a szolgálatot teljesítők, az ismert ároni áldást énekelve, láthatóan a könnyeikkel küszködve, de eleget tettek a kérésnek, amely nemcsak nekik, hanem hazánk minden polgárának, és reményeink szerint a Szentatyának is életre szóló élményt jelenthet. Katarzist, amelyből mindannyian tanulhatunk, egy lelkület és példa, amelyet a hétköznapokban is követnünk kell majd, ha Ferenc pápa visszatér Rómába, azután is.
Köszönjük, Szentatya! Köszönjük, hogy ennyire közel engedsz magadhoz, és így adod át az Isten szeretetét!
A kiemelt kép forrása: a közmédia közvetítésének vágóképe