Séta Dunakeszin, a megrongált fák tetthelyén - 12 stáció
Hiszem, ha látom, mit műveltek a fákkal Dunakeszin - mondta egy, a közelben élő férfi. Ez a tizenkét fotóból (stációból) álló képes emlékséta azért készült, hogy akik nem járnak arrafelé, azok is el tudják képzelni, hol és mi történt a fákkal két héttel ezelőtt a Duna menti városban. A tettesek egyelőre ismeretlenek, akár csak a tettük miértje.
A frisshirek.hu már írt róla, hogy megrongálták a Duna partján álló fákat. Keresztül hasítottak a törzsükön, a fák "szívén" ejtettek vágást ismeretlenek, ezzel komoly kárt okozva bennük.
Megkeresésünkre egyelőre nem válaszolt a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság, így saját szemünkre és az ott élők információra hagyatkozva, egy képgalérián keresztül mutatjuk be a tapasztaltakat.
1.stáció
Dunakeszi Budapest mellett található, a főváros agglomerációjában. Közel ötvenezren lakják, ezzel a második helyen van népesség tekintetében Pest vármegye települései között (Érden laknak a legtöbben.)
2.stáció
A városba érve nyüzsgő hangyabolyként közlekedik a rengeteg autó és kerékpáros, és a nagyon sok hétvégi kiránduló, kutyát sétáltató vagy éppen kerékpározó dunakeszi lakos. Hétvégi családi levegőzés a parton, gyerekzsivaj, fiatal párok, vidám csoportok hangzavara tölti be a sétányt.
3. stáció
Aki közvetlenül a Duna partján sétál végig, a víz közelségét és a fákat, a természet hangját élvezheti, aki a betonozott sétányt választja, annak haladósabb a tempója.
4. stáció
Eszter kiskutyáját, Mimit sétáltatta, és készséggel, barátsággal vezetett el a megrongált fákhoz. Kérdésemre, hogy tudja-e, mi történt itt néhány napja, egyértelmű választ adott: hogyne hallott volna róluk! Dunakeszin sokan beszélnek róla, ha nem is az egész város, de a sétányra járók közül szinte mindenki hallott az esetről. Megbotránkozva mesélte, mennyire barbár dolognak tartják ezt a durvaságot az ő ismerősei.
Úgy tudom, ezeket a fákat ki is kellett vágni, mert már nem lehet őket megmenteni.
5. stáció
Amíg oda nem értünk a helyre, ahol a rongálás történt, Eszter mesélt. Elmondta, hogy Dunakeszi csodálatos hely. A Duna-partot nem is olyan régen tették szépen rendbe, és a Duna-parti fákat minden kutyasétáltató, vagy akár kutya nélkül sétáló nagyon jól ismeri.
6. stáció
Nem is értem, hogyan tudták úgy csinálni, hogy senki nem vette észre. Talán éjszaka jöhettek ki.
- Mesélt készséggel a hölgy, aki közvetlenségével és kedvességével nagyon kellemessé tette a kirándulást.
7. stáció
A csendesen folyó Duna békés hangja a horgászok számára is megnyugtató. Ilyenkor talán jobban kapnak a halak is. A parton éppen a horgászbotot támasztotta ki egy Gödről érkezett pecás. Nem hallott a fák rongálásáról, de azt mondta:
Miért bántaná bárki is ezeket a fákat? Olyan ártatlanul állnak itt már régóta, nem ártanak senkinek. Nyáron hűvöst adnak, nagyon jó szolgálatot tesznek mindenkinek.
8. stáció
Mimi boldogan kortyolgatott a Duna vizéből, majd folytattuk utunkat a fákhoz. Kedves kísérőm szerint lehet, hogy tűzifának akarták felaprítani őket, hiszen a mostani időkben a fűtésárak az egekben vannak.
9. stáció
Aztán megtaláltuk őket. Ott fekszenek néhányan a megrongáltak közül, törzsükbe mélyen belevágott „sebbel”. A part csöndjébe némán kiált bele a „miért?”. De a választ talán sosem tudjuk meg.
10. stáció
A rongálás már csak néhány fán látszik, de a további sorsukra várnak ők is.
Társaikat már ki kellett vágni.
-mondta Eszter.
11. stáció
Álltunk némán néhány percig, és egyikünk sem szólt. Mert elfogynak a szavak, amikor nincsenek válaszok, csak miértek, és amikor csak az érthetetlen valóság van.
12. stáció
Végigjártuk a fák között, a fák mentén, a fákhoz az utat Dunakeszin, a Duna mentén. Ennyit tehettünk értük, egy emléksétát, és egy fotóriportot.
Talán így már nem merülnek teljesen feledésbe.
Fotó: a szerző felvételei március 15-én.