Tisztelt eL. Vé. úr!
A média már többször beszámolt a politikai szereplők fényűzéséről, egyeseknek a drága, míves tárgyakhoz való ragaszkodásáról. És mégis, még mindig nem győzünk eléggé meglepődni azon, ha két millió forintos karórával tart egy államtitkár eligazítást a csóró tanároknak, vagy a külügy munkatársai 5,5 millió forintot pancsolnak el egy Budapest - Kairó repülőúton. A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar (MBVK) elnöke, egykori vezetője olyan lábbeliben megy perre, amiről az országban vagy csak tízen, ha átjutnak a vágy szintjéről a vásárlásig.
Amióta tudomásomra jutottak majdani honfitársa magasztos szavai, a: "szarral festem a falra drágám, hogy szeretlek" - kissé átértékelődött bennem az a Szajna-parti romantika, amelyet az Ön által is imádott impozáns szülővárosa árasztott széllelbélelt költők, elfuserált írok, válogatott cigánylegények ámulatba ejtő ékes írásán keresztül. Némelyek kb. ilyen szintre degradálták monogramját, de erről majd odébb.
"Rőf kötél súgja majd fejemnek, Hogy mi a súlya a fenekemnek"
- François Villon.
Óriási tisztelője vagyok Önnek, Lajos, engedje meg, hogy magyarosítsam nevét, képzelje, egyik grandiózus munkáján a teljes napfogyatkozást nézhettem végig, valahol a kétezres évek elején, már nem emlékszem pontosan a Limpopo-n vagy az Okavango-n, több mint 6 órán át egy csicsás, ki tudja hány éves bőr bőröndje biztosított helyet becses ülepemnek. Bár, szvsz az ágrólszakadt tutajos, és mondjuk akkor még én sem voltam tisztában, hogy mily értékkel bíró ülőszerkezet volt alattam.
Zsurnalisztaként - mint azoknak, akik megénekelték Lajosom, életművét - soha sem állt módomban az Ön monogramjával villogni, így kénytelen voltam sajátot építeni. De tényleg nem irigységből írom, örülök, hogy azért sokak megengedhetik maguknak ezt a ragyogó töretlen sikerű brand viselését.
A középszerűség diadala
Aztán van a márkaviselők másik véglete, azok, akikre pl. vécépapírt tekerni is drágállanék, nemhogy ezt... Minap például azt láttam, hogy az egykor jónevű közéleti aktor, immár vádlott is, az Ön márkáját viselő cipellőben ment az előzetesből a tárgyalására. Hát úgy megtetszett ez a viselet, hogy rá is kerestem, netán én is végre hozzájuthatok egy ilyenhez, ha már egy egyszerű, láncravertnek is lehet ilyenje. Bevallom, nagy bajba kerültem pillanatok alatt, ugyanis egész Magyarországon egyetlen egy pár ilyen típusú csukát sem találtam. Igaz, Ózdról Sárközi Dzsuliánó valami hasonlót értékesített, de istennek se' volt hajlandó utánvéttel postára adni, így a napokban elzarándokolok fel a kies magyar északra vágyaim kielégítése gyanánt.
"Az igényt nem kiszolgálni, megteremteni kell"
Lajosom. Jut eszembe, a két pazar talpast összekötötte egy szövetbe burkolt lánc, képzelje... Hát én még ilyen remek cipő és kiegészítője közti szimbiózist aligha láttam hosszú életemben. Az a fenséges érzés, amit ilyenkor viselőjéből kihozhat ez a földreszállt matéria, hogy éljek egy Lőrinces képzavarral, Andi, hát ez - sajnos - szerfelett keveseknek, annak, a kishazánkban is csak maroknyi körzeti elhízottnak és talpnyalónak adatik meg. Nem mondom, hogy immár nekem jól fut a szekér, de egy ilyen elbűvölő kiegészítő egész sorozatára beruháznék, el. Mélyen tisztelt eL. Vé úr, Lajosom, ha lenne kedve velem üzletbe bocsátkozni, miközben érzékelhetően elég sokat forog (még ma is) a sírjában, mindketten jól járnánk. És én tudnék jó sok kuncsaftot szerezni erre a kellékre, Önnek meg, khm... picit csupán várnia kellene. A kormányváltásig legfeljebb.